A látogatók sokszor okoznak meglepetést még számunkra is
A Nightmare in Budapest történetében rengeteg látogató fordult meg, akik átélték a félelem kölönböző fajtáit. Magyarországon kívül rengeteg helyről érkeznek látogatók a világ minden pontjáról, akik mind mind különböző helyekről és kultúrából érkeznek, ezáltal nagyon sokszínű vendégkörrel rendelkezünk.
Fontos a vendégek hozzáállása is a műsorhoz, hogy valóban át tudjuk adni azt az érzést, élményt, adrenalint, amit szeretnénk egy túra során. Már indulás előtt a recepción nagyjából le lehet szűrni, hogy ki hogyan fog viselkedni odabent. Természetesen mi is szoktunk tévedni, amikor valakiről azt feltételezzük, hogy na őt nehéz megijeszteni, aztán hamar kiderül, hogy mégis nagyon félős.
Minden ember másképp fél, más reakciót mutat egy-egy szituációban, azonban van néhány hasonló ezek között, melyeket összeszedtünk egy csokorba.
A bátor: látszólag semmitől sem fél, semmilyen reakciót nem lehet belőle kihozni, majd a játék végén közli, hogy ez nagyon félelmetes volt és látszik rajta, hogy teljesen fel van dobódva.
A legyőzhetetlen: simán végigmegy a túrán, haladéktalanul megcsinál minden feladatot rezzenéstelen arccal. A játék végén csak ennyit mond: nagyon jó volt. Semmi reakció nem látszik rajta, így soha nem tudjuk meg mit is gondolt valójában.
A vihorászó: minden egyes ijesztésnél hatalmasat ugrik, majd hangosan röhög saját magán.
A fecsegő: folyamatosan beszél, így próbálja megnyugtatni saját magát. Általában össze vissza dolgokat mond, emiatt sokszor azt se tudja épp hol van és mi éppen a feladat.
A félős: mindentől megijed, abszolút átadja magát a történetnek. Minden egyes percet maximálisan átél, nagyon éli az interakciót. Sokszor egy-egy megnyílvánulásával új és mégjobb irányba tereli a jeleneteket. Ő a kedvenc típusunk.
Engem nem lehet megijeszteni: folyamatosan civil megjegyzései vannak. Mindenhez hozzányúl, amihez nem szabad. Képtelen beleélni magát a szituációba, esetleg provokálja a szereplőket. Megpróbálja "lelőni" az összes ijesztést.
Életveszélyes: minden apró rezzenéstől átugrik a szoba másik felébe, ha van ott valaki berendezési tárgy, ha nincs. A vak sötétben addig fut, amíg egy fal meg nem állítja. Sajnos van ilyen, így ilyenkor nekünk is fokozottan kell figyelnünk.
Mindenki más és másképp fél, ezért mi is igyekszünk alkalmazkodni az adott szituációhoz, vendégtípushoz.
